Brainstorming, gondolatroham, ötletbörze
Az ötletroham módszere az 1930-as években egy reklámügynökség vezetőjének, Alex Faickney Osbornnak köszönhetően vált népszerűvé az Egyesült Államokban. Egy olyan csoportos technikáról van szó, amely elősegíti az ötletek felszínre hozását, spontán teremtődését, a kreatív ötletek megőrzését, kiaknázását.
Az ötletroham menete
Az ötletroham során a következő alapszabályokat kell betartanunk.
Az ötletroham módszere amellett, hogy a gondolkodási korlátok felszabadításával rövid időn belül rengeteg ötletet képes előhívni, és segít megtalálni a legfrappánsabb ötletet, a csapatszellem és csapatépítés szempontjából is hasznos lehet. Továbbá aktivizálja, stimulálja azokat a tanulókat is, akik zárkózottabbak, nehezebben nyilvánulnak meg a tanórákon. A tanulók megtapasztalják, hogy saját véleményük nem fontosabb másokénál, minden ötlet azonos jelentőségű. Ez erősíti a társakkal szembeni nyitottságot és elfogadást. A visszatérően alkalmazott ötletroham abban is segít, hogy a tanulók megtanulják átgondolni érveiket, megtanuljanak az adott témára koncentrálni, tömören, lényegre törően fogalmazni.
Ne feledkezzünk el a tanár szerepéről sem. A tanár feladata a téma kijelölése, az ötletroham szabályainak tisztázása, betartatása. Általában ő rögzíti az ötleteket, és finoman irányítgatja az ötletelést, illetve igyekszik annak új lendületet adni, ha esetleg elakad. Ügyel rá, hogy senkinek az ötletét ne kritizálják a többiek, ugyanis akár egyetlen minősítő megjegyzés is gátlást alakíthat ki a csoport tagjaiban (nemcsak abban, akit minősítettek). A tanár moderálja a megbeszélést, és ha a tanulók eltávolodnak a témától, visszatereli őket a megfelelő mederbe.
Az ötletroham alkalmazásának számos – a fent tárgyalt klasszikus módszertől eltérő – variációja van. Van olyan, amelyik az ötletek vizuális ábrázolására épül, de van olyan is, amelyik során az egyik csoport ötleteiből kiindulva kell a másik csoportnak újabb ötleteket generálnia. A brainstorming különböző fajtáiban azonban közös vonás, hogy a csoporttagok képzelőerejét, alkotóképességét mozgósítják abból a célból, hogy a bennük rejlő ötletek felszínre jöjjenek, illetve ezekből újabb és újabb ötletek szülessenek.
Rawlinson, J. Geoffrey: A kreatív gondolkodás és az ötletbörze. Budapest, 1989, Novotrade.