Munkamemória

Érzékszerveinket az élet minden pillanatában információk tömege bombázza. Ezek az információk 1–3 másodpercig az egyes érzékszervekhez kapcsolódó ún. szenzoros regiszterekben tárolódnak. Lehetetlen lenne azonban az érzékszerveinket érő minden ingert feldolgozni. Rövid távú memóriánkba csak azok az információk kerülnek be, amelyek valami miatt fontosak számunkra, amelyekre figyelünk. A figyelem lehet szándékos (pl. ha tanulunk, és tudatosan igyekszünk nem tudomást venni, mondjuk, a közelben zajló beszélgetésről), de lehet automatikus is. A figyelem ugyanis nemcsak arra szolgál, hogy tudatosan szelektáljunk a környezeti ingerek között, hanem arra is, hogy egész környezetünket folyamatosan monitorozzuk: nem történik-e valami számunkra fontos esemény. Bár minden erőnkkel igyekszünk a tanulásra koncentrálni, egy hirtelen nagy zaj (veszély!) vagy a készülő ebéd illata (táplálék!) érthető módon eltereli a figyelmünket, azaz a szenzoros regiszterbe bekerült váratlan inger szándékunk ellenére is továbbhaladhat az információfeldolgozás útján. A rövid távú memóriában (RTM) az információ drámai helyzetbe kerül: 15–20 másodperc alatt eldől, hogy “kiürül” a memóriából, vagy el tudjuk raktározni az elme valamely tartósabb és biztonságosabb tárhelyén. Könnyen belátható, hogy ez az átmenet a hosszú távú (tartós) memóriába (HTM) központi jelentőségű a tanulás megértése szempontjából. Ismeretes az RTM korlátozott (7±2 egység) kapacitása. Az újonnan belépő információk kiszorítják a tárból a régieket. Gyermekkorban az RTM kapacitása növekszik, és csak felnőtt korban éri el az említett értéket. Növeli az RTM kapacitását, ha értelmes (a tartós memóriában már korábban rögzített tudásra utaló) tömböket hozunk létre. (Négy értelmetlen számjegy négy “rekeszt” foglal el az RTM korlátozott kapacitásából, de az “1848” számsor csak egyet.) Ezek a "tömbök" valójában kognitív sémák, amelyek az észlelés, illetve a gondolkodás során aktivizálódnak.

Alan Baddeley nem rövid távú memóriáról, hanem munkamemóriáról beszél, ami egyrészt azt fejezi ki, hogy itt nemcsak tárról van szó, hanem egy olyan rendszerről, amely műveleteket is tud végezni a benne tárolt információval. Ha pl. azt a feladatot kapjuk, hogy ezekből a betűkből: MLÁO rakjunk össze egy értelmes szót, ehhez egyrészt meg kell őriznünk a betűket (hangokat) munkamemóriánkban, másrészt azonban különféle módokon csoportosítanunk kell őket, sőt – és ez a munkamemória-koncepció másik központi eleme – “be kell hívnunk” munkamemóriánkba olyan információkat, amelyek a tartós memóriában tárolódnak pl. az általunk ismert hasonló hangzású értelmes szavakról. Munkamemóriánk tehát nemcsak a környezetből frissen felvett információkat tárolja, hanem azokat is, amelyeket tartós memóriánkból “másoltunk bele” valamely aktuális számítási feladat elvégzése céljából.

Átmenet a hosszú távú memóriába

Hogyan, milyen mechanizmusok révén őrződik meg hosszú távon az RTM-ben őrzött információ? A kutatók Ebbinghaus óta hangoztatják ezzel kapcsolatban az ismételgetés fontosságát. Itt azonban különbséget kell tenni a fenntartó és az elaboratív ismételgetés között. Az előbbivel csak azt akarjuk elérni, hogy az információt ne veszítse el idő előtt a munkamemória (pl. amikor a vonatunk felé közeledve az ülőhelyszámunkat próbáljuk megjegyezni). Ha azonban tartós rögzítést akarunk megvalósítani, akkor soha nem puszta ismételgetésről van szó: az új információt ilyenkor megpróbáljuk kapcsolatba hozni már korábban rögzített ismereteinkkel, és azok segítségével értelmezni – Piaget kifejezését használva: asszimilálni – őket. Úgy tűnik, ez a kapcsolatkialakítás a régi és az új tudás között a tartós emléknyomok kialakításának központi mozzanata.

Az általános iskola negyedik osztályába járó Aletta ül a füzete fölött és mondogatja: Románia – Bukarest, Jugoszlávia – Belgrád, Szlovékia – Pozsony (mert Szlovénia és Szlovákia összekeveredéséből ez a furcsa államnév maradt meg a fejében). Ismételgeti a Magyarországgal határos országok és fővárosuk nevét, ezzel próbálja betuszkolni ezeket az adatokat tartós memóriájába. Azért van nehéz helyzetben, mert az elsajátítandó tudás – ahogy mondani szoktuk – a levegőben lóg. Igazán csak akkor lesz esélye arra, hogy tartósan megjegyezze Magyarország szomszédait és azok fővárosát, amikor fokozatosan kibontakozik elméjében egy tudásrendszer – szemléletes képekkel, történetekkel – ezekről az országokról, sőt magáról arról az alapkérdésről is, hogy mit jelent az ország, vagy mit jelent a határ.