Ötletroham

Brainstorming, gondolatroham, ötletbörze

Az ötletroham módszere az 1930-as években egy reklámügynökség vezetőjének, Alex Faickney Osbornnak köszönhetően vált népszerűvé az Egyesült Államokban. Egy olyan csoportos technikáról van szó, amely elősegíti az ötletek felszínre hozását, spontán teremtődését, a kreatív ötletek megőrzését, kiaknázását. 

Az ötletroham menete

• Első lépésként kiválasztjuk a témát és a feladatot. 
• Ezután (gyors, rövid, pontosan megfogalmazott) ötleteket gyűjtünk. Bárki bármit javasolhat, azt a többiek nem kommentálhatják és nem bírálhatják. Minden ötlet felkerül a táblára. 
• Hagyunk egy rövidebb-hosszabb szünetet az „érlelődésre”.
• A rendezés következik, az előnyök és hátrányok kritikus megfontolása, mérlegelése, megbeszélése. Az életképtelen ötletek ekkor már lekerülhetnek a tábláról. 
• Rangsoroljuk a legeredetibb, legmegfelelőbb ötleteket, végül – akár szavazással is – eldöntjük, melyik lesz az, amelyik elviszi a pálmát.

Az ötletroham során a következő alapszabályokat kell betartanunk.

• Ne ítélkezzünk! Az ötletek összegyűjtésekor mások ötletét nem szabad értékelni, kritikával illetni. 
• Adjunk teret a szabad áramlásnak! Mindenki nyugodtan elengedheti a fantáziáját, annak tudatában, hogy a többiek nem fogják minősíteni az ötleteit. Mindenki nyugodtan asszociálhat, építhet mások ötleteire is, itt az ötletek újrahasznosítása nem számít lopásnak. 
• Minél több, annál jobb! A cél, hogy minél több ötletet vessünk fel, hiszen maga az ötletroham sokkal inkább a mennyiségről szól, mintsem a minőségről. 
• Minden ötletet rögzítsünk! Akkor is írjuk fel az ötletet, ha bolondságnak tűnik, vagy ha más szavakkal már korábban elhangzott. 
• Értékelés előtt érleljünk! Az ötletek felvetése után álljunk meg, tartsunk egy kis szünetet (ha van rá lehetőség, akár másnapra is hagyhatjuk a folytatást). 

Az ötletroham módszere amellett, hogy a gondolkodási korlátok felszabadításával rövid időn belül rengeteg ötletet képes előhívni, és segít megtalálni a legfrappánsabb ötletet, a csapatszellem és csapatépítés szempontjából is hasznos lehet. Továbbá aktivizálja, stimulálja azokat a tanulókat is, akik zárkózottabbak, nehezebben nyilvánulnak meg a tanórákon. A tanulók megtapasztalják, hogy saját véleményük nem fontosabb másokénál, minden ötlet azonos jelentőségű. Ez erősíti a társakkal szembeni nyitottságot és elfogadást. A visszatérően alkalmazott ötletroham abban is segít, hogy a tanulók megtanulják átgondolni érveiket, megtanuljanak az adott témára koncentrálni, tömören, lényegre törően fogalmazni. 

Ne feledkezzünk el a tanár szerepéről sem. A tanár feladata a téma kijelölése, az ötletroham szabályainak tisztázása, betartatása. Általában ő rögzíti az ötleteket, és finoman irányítgatja az ötletelést, illetve igyekszik annak új lendületet adni, ha esetleg elakad. Ügyel rá, hogy senkinek az ötletét ne kritizálják a többiek, ugyanis akár egyetlen minősítő megjegyzés is gátlást alakíthat ki a csoport tagjaiban (nemcsak abban, akit minősítettek). A tanár moderálja a megbeszélést, és ha a tanulók eltávolodnak a témától, visszatereli őket a megfelelő mederbe.  

Az ötletroham alkalmazásának számos – a fent tárgyalt klasszikus módszertől eltérő – variációja van. Van olyan, amelyik az ötletek vizuális ábrázolására épül, de van olyan is, amelyik során az egyik csoport ötleteiből kiindulva kell a másik csoportnak újabb ötleteket generálnia. A brainstorming különböző fajtáiban azonban közös vonás, hogy a csoporttagok képzelőerejét, alkotóképességét mozgósítják abból a célból, hogy a bennük rejlő ötletek felszínre jöjjenek, illetve ezekből újabb és újabb ötletek szülessenek.  

Hivatkozott irodalom és ajánlott olvasmányok

Rawlinson, J. Geoffrey: A kreatív gondolkodás és az ötletbörze. Budapest, 1989, Novotrade.