Célok

A tananyag kiválasztása és elrendezése súlyos döntéseket igényel: miért ezt, és miért nem azt tanítom, miért éppen ezek az egységek kerülnek egymás mellé – ezek a kérdések nem dönthetők el a célokra való hivatkozás nélkül. Másrészt a célok tisztázása nélkül nincs esélyünk annak eldöntésére, hogy pedagógiai tevékenységünk eredményes volt-e. A célok jelentik az alapot annak meghatározására, hogy mit tekintünk eredménynek.

A célok lehetnek általánosak vagy specifikusak. Egy iskola vagy iskolatípus céljai nyilván az általánosítás magasabb szintjén fogalmazódnak meg, mint egy tantárgy céljai, amelyek azonban még mindig általánosságok egy témakör vagy egy altéma tanításához kapcsolódó célokhoz képest. Ez a hierarchia egyben a célok időtávlataira is vonatkozik. Egy iskola céljait úgy kell megfogalmazni, hogy azok az iskola befejezéséig teljesíthetők legyenek, egy altéma tanításának céljai azonban már nem lehetnek ilyenek: ezeket a célokat az adott altéma tanítása során kell teljesíteni. De hierarchiáról van szó: a specifikusabb céloknak az általánosabb célokat kell támogatniuk, nem lehetnek önkényesek.

A tanítás lényege a tanulás előmozdítása. A tanítás célja tehát minden szinten azt fejezi ki, hogy milyen tanulási folyamatokat akarunk előmozdítani, milyen tudást akarunk kialakítani a tanulókban. Lehet a tanítás során az is a célunk, hogy lekössük a tanulók figyelmét, vagy hogy a tanulók jól érezzék magukat, vagy hogy elemezzünk egy meghatározott képet stb. Ezek azonban nem tanítási célok, mert nem az elérendő tudásról szólnak. A tanítási célokat mindig olyan módon kell megfogalmazni, hogy kiderüljön belőlük: a személyiség milyen változására számítunk a folyamat végére.

Lássunk néhány példát! 

• Váljanak a tanulók jó állampolgárokká!
• Az olvasás megszerettetése.
• Egy 60 szavas szépirodalmi szövegből 5 perc alatt 90 %-os biztonsággal tudják kiválasztani a személyes névmásokat!
• Értsék, hogy az embernek mindig van választási lehetősége!

E példák egyben azt is bemutatják, hogy a célok nagyon különbözőek lehetnek, és nyelvi megfogalmazásuk is többféle lehet. A leggyakoribb megoldás a felszólító mód alkalmazása: tudják, értsék, legyenek képesek, de elfogadható a névszói szerkezet is: “annak belátása, hogy...”, “esszé írása a következő témában:...” stb.

Különbséget tehetünk a belső változásra és a nyílt viselkedésre utaló célok között. Az előbbire lehetnek példák a tudja, értse, becsülje kezdetű célmeghatározások. Ilyen esetben a cél egy belső változás előmozdítása – függetlenül attól, hogy ez megmutatkozik-e a külső viselkedésben. Az ilyen célokkal az a legfőbb gond, hogy közvetlenül nem tudjuk megállapítani róluk, hogy teljesültek-e. Ezért van szükség olyan célok meghatározására is, amelyek a megfigyelhető nyílt viselkedés változását írják le: pl. a tanulók legyenek képesek folyamatosan, egész mondatokban beszélni Platón ideatanáról. Az ellentmondás ebben ott van, hogy bár az általános és belső változásra utaló célok homályosnak és megfoghatatlannak tűnnek, mégis ezek fejezik ki a valódi pedagógiai szándékokat. Ha azt mondom, hogy versértő embereket akarok nevelni, akkor egy értelmes, de közvetlenül tesztelhetetlen célt tűztem ki magam el, ha azonban ezt aprópénzre váltom, és azt mondom, hogy a tanulók legyenek képesek kiírni a metaforákat József Attila Eszmélet című verséből, akkor egy világos és tesztelhető célhoz jutottam, de az is világos, hogy már nem a lényegről beszélünk.

A tanítás során általában sokféle célt kívánunk megvalósítani, azok egyszerű felsorolása azonban nem mindig elég a tanterv karakterének meghatározásához. Egyrészt érdemes külön kiemelni és indokolni a tanterv legfontosabb céljait, azaz megfogalmazni a tanterv fókuszát. Másrészt minden tanterv fontos eleme a követelmények meghatározása, azaz azoknak a céloknak a pontosítása, amelyek a minősítő értékelés alapját jelentik.

A célok rendszerezése

Ha át akarjuk gondolni, hogy milyen céljaink lehetnek egy adott tananyagegység tanításával, jó, ha kéznél vannak bizonyos sémák, amelyek ezt az átgondolást megkönnyítik. A legegyszerűbb és leggyakrabban alkalmazott sémát a következő táblázat jeleníti meg.

Egy a fentitől különböző – de azzal összeegyeztethető – felosztást kínál Bloom taxonómiája.

Hivatkozott irodalom és ajánlott olvasmányok

Báthory Zoltán: Tanulók, iskolák – különbségek. Budapest, 1997, OKKER.
Falus Iván (szerk.): Didaktika. Elméleti alapok a tanulás tanulásához. Budapest, 2003, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Szebenyi Péter – Balla Árpád (szerk.): Hogyan készítsünk helyi tantervet? Miskolc, 1993, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet.