Ismeret

Az ismeret szó a pedagógiában általában a tudás deklaratív formájára utal ("tudni mit" szemben a "tudni hogyan"-nal), mi is ebben az értelemben használjuk ebben a jegyzetben. Még szűkebb értelemben a nyelvi állítások formájában kifejezhető (propozicionális) tudásról van szó. Az ismeret tehát a nyelv segítségével megfogalmazható, leírható, elolvasható, memorizálható, visszamondható.

Az ismeretek formális elemzésére leggyakrabban a tudásszintmérő tesztek összeállításakor van szükség. Ilyenkor az ismereteknek egy adott körét ismeretelemekre bontják, és ezeket az elemeket formális szempontok szerint kategorizálják, csoportosítják. A használt kategóriák természetesen igen különbözőek lehetnek a tudásterülettől függően. Az alábbiakban csak néhány példát sorolunk fel, hogy magát a gondolatot világosabbá tegyük:

  • tények: nevek, évszámok, események, adatok stb.,
  • fogalmak,
  • szabályok, algoritmusok, eljárások,
  • összefüggések: oksági, funkcionális stb.,
  • törvényszerűségek,
  • elméletek.
A tudáselemek ilyen kategorizlását gyakran a tantervekben is megtaláljuk, és a gyakorló tanárnak is hasznos lehet a tananyag ilyen elemzése, ha pontosan meg akarja határozni, hogy mit akar tanítani, és minek a tudását akarja mérni (azaz a követelményeket).
 
Benjamin BloomAz igazán érdekes kérdés azonban nem az, hogy tényeket vagy fogalmakat akarunk megtanítani, hanem hogy mit is jelent egy tény vagy fogalom ismerete. Akkor ismerem-e a fogalmat, ha el tudom mondani a definícióját, vagy ha mondatba tudom foglalni, vagy ha szinonimákat, ellentétes jelentésű fogalmakat tudok felsorolni? Az ismeretnek különböző szintjei vannak, de egyáltalán nem könnyű feladat ezeket a szinteket meghatározni és rendszerbe foglalni. Talán a legismertebb rendszerezési kísérlet az amerikai Benjamin Bloom (1913–1999) nevéhez fűződik. Bloom ún. taxonómiája (1956) a pedagógiai célok (és általában a pedagógiai tevékenységek) három fő területét különbözteti meg:
  • az affektív,
  • a kognitív
  • és a pszichomotoros területet.

Amiről itt szó van, az a kognitív terület, ez egyben a taxonómia legkidolgozottabb és legismertebb része is. Bloom tulajdonképpen a tudás különböző komplexitású szintjeit határozza meg, és úgy is lehet tekinteni ezt a hierarchiát, mint egymásra épülő szintek rendszerét. Valójában egyáltalán nem biztos, hogy a séma minden ismeret esetében alkalmazható, és az sem, hogy ezek a szintek mindig egymásra épülnek, az azonban tény, hogy Bloom taxonómiája megkerülhetetlen, ha komolyan fel akarjuk tárni a tudás rétegződését. Lássuk tehát a rendszer táblázatos összefoglalását!

Ismeret

Tények, fogalmak, összefüggések stb. ismerete és reprodukciója.

Megértés

A tanuló saját szavaival összefoglalja a megszerzett ismeretet (interpretáció). Képes az információt az egyik kódrendszerből a másikba átültetni, pl. egy képről beszélni, szövegesen közölt adatok alapján táblázatot készíteni stb. (transzláció: fordítás).

Alkalmazás

Az ismeret alkalmazás új helyzetben.

Analízis

Funkcionális elemek azonosítása, összegyűjtése egy egészen belül. Egy probléma összetevőinek feltárása. Összehasonlítás.

Szintézis

A többféle forrásból származó ismeretek mozgósítása egy probléma megoldása érdekében. A valóság rekonstrukciója a meglévő ismeretek és a képzelőerő segítségével.

Értékelés

Annak meghatározása, hogy a megismert dolog megfelel-e valamely célnak vagy funkciónak. Ítéletalkotás értékekről, eszmékről.

 

Erre a modellre úgy is gondolhatunk, mint annak az útnak a térképére, amely az ismeretek puszta reprodukciójától a kompetencia felé vezet.

Hivatkozott irodalom és ajánlott olvasmányok

Bloom, Benjamin S.: Taxonomy of Educational Objectives: Cognitive Domain. New York, 1956, McKay.
Bloom's Taxonomy of Learning Domains
Báthory Zoltán: Tanulók, iskolák – különbségek. Budapest, 1997, OKKER, 147–154. o.

A Benjamin Bloomot ábrázoló kép forrása: ru.wikipedia.org
 
Subscribe to Comments for "Ismeret"