A közoktatás részben a tanulásról szól, azaz arról, hogy a tanulók nagyobb (hatékonyabb, adaptívabb) tudással kerüljenek ki az iskolából, mint ahogy beléptek oda. Van azonban egy ettől viszonylag jól elkülöníthatő másik funkciója is: hogy biztosítsa – lehetőleg mindenkinek egyforma mértékben – a társadalmi felemelkedés lehetőségét. Ennek a célnak a megvalósítását szolgálja az érdemelvű szelekció rendszere. Eszerint – elvileg – azok kerülhetnek be a jobb karrierlehetőséget biztosító magasabb iskolafokozatokba, akik a legjobb teljesítményt nyújtják. Az iskola tehát a teljesítményről és a versenyről is szól, ez fejeződik ki a minősítő értékelés (az osztályozás, a vizsgák) rendszerében. Amikor egy tantervben meghatározzuk a tanítás céljait (hogy tehát milyen tudás elsajátítását kívánjuk a tanítással előmozdítni), egyben azt is meg kell határoznunk, hogy milyen teljesítmények képezik a minősítő értékelés (az osztályozás) alapját. Ezeket nevezzük követelményeknek.
A követelmények valójában célok, de nem minden deklarált cél követelmény. Ennek két alapvető oka van.