Tanulás

A tanulás fogalma

Nagyon fontos, hogy a tanulás szó két jelentéstartományát világosan megkülönböztessük egymástól. Ha a hétköznapi életben tanulásról beszélünk, ezt nagyon gyakran abban a kontextusban tesszük, amelyet az iskola hozott létre. Ebben az értelemben a tanulás céltudatos cselekvés: törekvés arra, hogy valamit megjegyzezzünk, vagy valamire képesek legyünk. Gyakran tanulásnak nevezzük az iskolai feladatok elkészítését is függetlenül attól, hogy tényleg azzal a céllal tettük-e, hogy valamit elsajátítsunk. "Petőfi jogot tanult Sárospatakon." "Ferkó hazament, megebédelt, utána másfél órát tanult." Ezek a mondatok jól illusztrálják a tanulás szónak ezt a jelentéstartományát.

Ebben a jegyzetben azonban a tanuláson általában nem ezt értjük, hanem a szó pszichológiai értelmezésére támaszkodunk. Ez a jelentéstartomány sem idegen a mindennapi nyelvhasználattól. "Egy dolgot megtanultam az életben – mondja Clarence Worley a Tiszta románc című filmben –, jobb egy fegyver ami van, de nem kell, mint ami nincs, de kellene." Clarence tanulásról beszél, de nem iskolai, hanem sokkal általánosabb értelemben. Amiről itt szó van, az nem cselekvés és nem törekvés, hanem valami, ami a tapasztalatok nyomán bekövetkezik. A tanulás ebben az értelemben az elmében bekövetkező olyan változás, amely a) információfelvétellel és/vagy -feldolgozással jár együtt, b) viszonylag tartós, c) adaptív. Nézzük ezeket a vonásokat egy kicsit részletesebben!

A tanulás információfeldolgozás. Ha dr. House erős fájdalomcsillapítókat szed, és csak így tudja magas színvonalon elvégezni a munkáját, ez nem tanulás, bár kétségkívül változásokhoz vezet az elméjében, ezek a változások viszonylag tartósak, és látványos pozitív eredményekkel járnak. Azért nem beszélünk mégsem tanulásról, mert ebben az esetben nem információfeldolgozásról, hanem kémiai hatásokról van szó.

A tanulás eredménye viszonylag tartós. Ha átmegyünk a zebrán, először körülnézünk. Látjuk, hogy jön egy busz, megvárjuk, amíg elhalad előttünk. Információt vettünk fel a környezetünkből, ezt fel is használtunk viselkedésünk szabályozásában, mégsem történt tanulás, hiszen talán már öt perc múlva sem emlékszünk az esetre.

A tanulás segíti a környezethez való alkalmazkodásunkat (adaptív). Nem nevezzük tehát tanulásnak az elme olyan változásait, amelyek gyengébbé és ügyetlenebbé tesznek. Jellemző példa lehet, amikor elfelejtünk valami fontosat, pl. a jelszavunkat. Az ilyen változás is bosszantóan tartós lehet, mégsem tanulás, mert nem éppen adaptív hatású. (Persze ismeretes a felejtés jótékony hatása is, és az ilyen esetben valóban beszélhetünk tanulásról. Megtanultunk felejteni.)

A tanulás eredménye a tudás, ezért a tanulás tudás elsajátításaként is meghatározható. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a tanulásnak lehetnek nem-tudásszerű, nem kognitív eredményei is. Gyerekkorunkban – jó esetben – megtanuljuk, hogy az idősebbeknek át kell adni a helyet a buszon. A tanulás eredménye ebben az esetben nemcsak a szabály tudása, hanem az a belső kényszer is, hogy alkalmazzuk a szabályt. Bár ebben a jegyzetben a tanulás kognitív oldalára koncentrálunk, azt nem szűkíthetjük le a tudás megszerzésére.

Az iskolai tanulás

Mivel az iskolában tankönyvekben és tantervekben rögzített tananyaggal van dolgunk, az a látszat keletkezik, hogy a tanulás valójában ilyen előre rögzített tartalmak befogadása. A tankönyvben olvasható Mátyás király uralkodásának leírása, a tanuló ezt újra és újra elolvassa, ennek eredményeként bekövetkezik a tanulás, azaz mindazt, ami a tankönyvben le van írva, most már a tanuló is tudni fogja. Legföljebb az lehet kérdéses, hogy milyen hatásfokú volt a tanulás, azaz az információ hány százalékát sikerült megjegyezni. Valóban az iskola normál működésmódja rendszeresen megerősíti ezt a látszatot, hiszen ennek jegyében történik az ellenőrzés a feleltetéstől a vizsgákig.

A valóság azonban egészen más. Mátyás király uralkodástörténetének befogadását nagyon sok egyedi tényező befolyásolja. Csak a példa kedvéért lássunk néhány fontosabb összetevőt! A tanuló fogalmai – azaz hogy mit is gondol, amikor királyról, katonáról, háborúról, parasztról, adóról, palotáról stb. olvas vagy hall –, ezeknek a fogalmaknak komplexitása, vizuális tartalma, merevsége vagy rugalmassága alapvetően meghatározza, hogy mit és hogyan ért meg a tananyagból. Hogy mit ért félre, mit tart fontosnak, és mit fog megjegyezni belőle. A tanuló által ismert történetek – személyesen megélt, hallomásból ismert, filmeken látott, mesékben, regényekben olvasott narratívák uralomról és lázadásról, fényűzésről és büszkeségről, konfliktusról és megbékélésről – mind analógiákként szolgálnak a tananyag értelmezéséhez. A tanuló intelligenciája és tanulási motivációja meghatározza, hogy mit képes felfogni a tananyagban foglalt üzenetből. Összefoglalóan kognitív sémákról van szó, amelyek egyszerre szűrik és kiegészítik az információt. Nem engednek be mindent az elmébe – csak azt, aminek befogadására az kész –, de amit beengednek, azt úgy egészítik ki a már birtokolt információkkal, hogy illeszkedjék a tanuló tudásrendszerébe. A tanulás tehát minden, csak nem passzív befogadás. Valójában magunk építjük föl, konstruáljuk a tudásunkat, amikor tanulunk.

Ajánlott olvasmányok

Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? Konstruktivizmus és pedagógia. Budapest, 2002, Nemzeti Tankönyvkiadó.