Fókusz

Az iskolai oktatás a maga hagyományos formájában egy szövegszerű tudás áthagyományozására szolgál. Tanóráról tanórára újabb és újabb szövegszerűen (tankönyvben) összefoglalható tananyagegységek kerülnek terítékre, és a tanulók feladata az, hogy memorizálják és visszamondják ezeket az egységeket. A hagyományos oktatás ennélfogva akkumulatív jellegű: az egész tananyag részekre osztható, az egyes részek (a tankönyv egyes fejezetei) egymás után kerülnek sorra, és reményeink szerint a végén az egész benne lesz a tanuló fejében. A tudásnak és a tanításnak ez a mechanikus felfogása azzal a veszéllyel jár, hogy miközben újabb és újabb téglákat építünk be a tudás falába, megfeledkezünk a lényegről. Arról, hogy mit is akarunk igazából megértetni, mi az egész folyamatnak a  célja. Arról van szó, amit Basil Bernstein gyűjteményes kódnak nevez (mi pedig szélességelvű tananyagnak hívunk): "a tárgy végső misztériuma" csak a folyamat végén – és gyakran még akkor sem – tárul fel.

Ezért különösen fontos, hogy a tananyag tervezésekor annak minden szintjén meghatározzuk a fókuszt, azaz azt, hogy mi is a tanítás legfőbb célja. Műveltségközvetítő tárgyak esetében a fókusz jellemzően egy megértésre irányuló cél, valamilyen összefüggés, alapgondolat közvetítése. Máskor egy meghatározott kompetencia vagy éppen készség fejlesztése áll a középpontban. Fókuszból lehet több is, de nem lehet nagyon sok, hiszen így éppen funkcióját veszíti el. Fókusza lehet egy tantárgyi tantervnek (mi teszi indokolttá az adott tantárgy tanítását, és miért éppen ezzel a tananyaggal?), de a tantárgy egyes témáinak is (miért tanítom Nagy Lajos uralkodását? mit akarok ezzel tulajdonképpen elérni? azon kívül persze, hogy ez a soron következő téma). 

Bruner struktúrának nevezi a tananyagban rejlő mélyebb összefüggést, ami miatt az adott tananyagot tanulni érdemes: ez teszi alkalmazhatóvá a tudást, mert transzferábilis, vagyis egy konkrét anyagról egy másik (új) anyagra átvihető. Ha tehát a kalahári szanokról tanulunk, akkor nemcsak egy konkrét kultúrával ismerkedünk, hanem például azokkal az általánosabban érvényes mechanizmusokkal is, ahogyan a természeti környezet alkalmazkodásra kényszeríti az emberi társadalmakat. Hogy milyen struktúrákat kell tanítani, az szaktudományos kérdés, és Bruner hangsúlyozza, hogy ezt az adott tudomány legkiválóbb szakembereinek kell eldönteni. Tantervfejlesztés tehát nem képzelhető el a legjobb tudósok bevonása nélkül.

Hivatkozott irodalom és ajánlott olvasmányok

Bernstein, Basil: Az iskolai tudásanyag osztályozásáról és kereteiről (framing). In: Ferge Zsuzsa – Háber Judit (szerk.): Az iskola szociológiai problémái. Budapest, 1974, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 123-152. o.
Bruner, Jerome S.: Az oktatás folyamata. Budapest, 1968, Tankönyvkiadó.