Tudás

Ebben a jegyzetben a tanulás kognitív következményeit nevezzük tudásnak.

A tudás tehát tanulás eredménye. Bár régi filozófiai kérdés, hogy rendelkezünk-e velünk született tudásokkal, és a modern kognitív pszichológia a legkevésbé sem hisz abban, hogy az újszülött elméje üres lap lenne, mégis célszerűbb, ha a velünk született kognitív struktúrákat nem nevezzük tudásnak. Úgy tűnik, hogy az intelligencia vagy a zenei tehetség nem tekinthető a tanulás eredményének, és éppen ezért ezeket a diszpozíciókat megkülönböztetjük a tudástól, amely ugyan rájuk épül, de kialakulásában döntő szerepe van a tapasztalatnak.

Másrészt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a tanulás eredménye nemcsak tudás lehet. Ha egy klasszikus kondicionálási helyzetben a csengőhangot mindig áramütés követi, akkor a kísérleti állat félni kezd a csengőtől. Ez a tanulás affektív (érzelmi) eredménye, és nem szokás tudásnak nevezni. (Ha azonban megtanulja elkerülni a fájdalmat pl. egy billentyű lenyomásával, azt már nevezhetjük tudásnak.) Hasonlóképpen amikor egy tanárnő így vall az életéről: "már gyerekkoromban megtanultam szeretni és tisztelni a természetet..." – a tanulás nem-kognitív, nem tudásszerű eredményeiről beszél.

Gilber Ryle-tól származik a tudás klasszikus felosztása: "tudni mit" és "tudni hogyan". Ez a dichotómia nem idegen a modern pszichológiától sem, amely szívesen beszél deklaratív és procedurális tudásról. A deklaratív tudás a tudat számára hozzáférhető, gondolhatunk rá, sőt végiggondolhatjuk. Tudjuk például, hogy mi az a ló, ezt meg tudjuk fogalmazni, vizuálisan magunk elé tudjuk képzelni, fel tudjuk idézni a hangját, esetleg a szagát is. Ami ebből mondatokba önthető, azt propozicionális tudásnak szokták nevezni, és a pedagógiában gyakran egyszerűen az ismeret szóval utalnak rá. A deklaratív tudás azonban – mint láttuk – tartalmazhat szavakkal nehezen kifejezhető összetevőket is (képek, hangok, ízek, illatok). Erről részletesebben a reprezentációk kapcsán írunk.

Ha viszont tudunk lovagolni, az már olyan tudás, amely a tudat számára nehezen hozzáférhető. A lovagolás technikája bizonyára leírható, elolvasható, visszamondható, el lehet magyarázni a kezdő lovasnak, mit csináljon, amikor jobbra akar kanyarodni, stb. De mindannyian tudjuk, hogy az ismereteknek ez a rendszere nem azonos a lovagolni tudással. Ez utóbbit procedurális tudásnak nevezi a pszichológia, a pedagógiai nyelvben pedig gyakran a képesség gyűjtőfogalmát alkalmazzuk rá. A képességek nagyon különböző mértékben komplexek, és különböző mértékben tartalmaznak deklaratív elemeket. A cipőfűző megkötéséhez pl. szinte egyáltalán nincs szükség ismeretekre, és nagyon keveset tudunk elmondani arról, hogy hogyan csináljuk. Ezzel szemben – hogy a másik végletet idézzük fel – ahhoz, hogy egy tanórát meg tudjunk tartani, alapos deklaratív tudásra is szükség van. Amikor egy képesség valójában komplex ismeretrendszerek alkalmazása, kompetenciáról beszélünk.

Hivatkozott irodalom és ajánlott olvasmányok

Michael W. Eysenck – Mark T. Keane: Kognitív pszichológia. Budapest, 1997, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Ryle, Gilbert: A szellem fogalma. Fordította: Altrichter Ferenc. Budapest, 1999, Osiris.